...A kapitány az utóbbi napokban ritkán jön ki fülkéjéből, igaz akkor nagyon erélyes, talán túlzottan is az... a kis szemüveges papagáj a vállán állandóan azt hajtogatja: ,,Mit tegyünk főnök?’’ ...a legénység körében kisebb lázadás történt, a gálya fenekében egyre borúsabb tekintettel húzzák evezőjüket a rabok, miközben kétségbeesett gondolatok cikáznak agyukban...ismételten becsapták őket...a kapitány parancsát miszerint a rabok számát, víz- és kenyéradagját jelentősen csökkenteni kell, csakúgy mint a felszabadított öreg rabszolgákét - a papagáj és a legénység keménykedve próbálja végrehajtani, bár ebben a bölcsek tanácsa és az ellenzéki legénység próbálja megakadályozni. Az őrület akkor tört ki, amikor a kapitány, a papagáj és a legénység rájött hogy a gálya fenekén soha ki nem javított lékek sokasodnak. Most pedig már nagyon süllyednek, olyannyira, hogy az említett hármas a rabok egy részének vízbe dobásával próbálja a víz színén tartani a rozoga szerkezetet. A kikötőből csak akkor kapnak újabb segítséget ha ezúttal valóban a gálya megjavítására fordítják azt...A papagáj sírásra görbült szájjal, a kapitány vállán lábujjhegyre állva próbál határozott maradni mögöttük a jóllakott legénységgel és hasztalan győzködi a korgó gyomrú rabokat arról hogy mindez az ő javukat szolgálja. A kapitány röhög, a papagáj és a legénység kapaszkodik az őket megillető(!?) bársonyfülkébe, az öreg rabszolgák egy része vízbe ugrik, a gályarabok meg hol egyik, hol a másik irányba eveznek a háborgó tengeren a legénység fejetlen utasításait követve és örülnek, hogy egyre csökkenő kenyér és vízadaggal bár, de tovább húzhatják az evezőt...
Révbe ér valaha ez a gálya?
Megjelent: Székely Hírmondó – 2010 juli.5-i szám (A gálya aktuális története címmel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése