Az emberek arcán fintorrá torzul a kínai arcfestékkel felmázolt mosoly. Görcsösen kapnak az utolsó teljes adag morzsa után, meg nem látva a fáradt kismamát. A biztos, szép jövő annyira távolinak tűnik, hogy említésére csak holmi szélsőséges jelszó jut eszükbe. Túlélés bármi áron az egyetlen cél. A becsület, a tisztesség, az egyenes gerinc kora rég lejárt, viselőik kopott ruhájú különcként szédelegnek a lefelé taposó, felfelé hajlongó, törvénykerülő túrára siető „biciklizők” között. Sugárzó arcú szülők mesélnek ügyes, életrevaló magzatukról, aki ismételten túljárt társai eszén, nem féltik őt a dzsungelszerű társadalom farkastörvényeitől és tőle várják a tisztességes új világ megalapozását...
A pöcegödör szélére díszítősort rajzolnak, az omlásra kész kártyavárat rikító színűre festik, a király új ruháját nem győzik csodálni, rutinversenyt futva közben a taposómalom szürke kerekében.
Akciós áron meg lehet vásárolni a legjobb pénzmosógépet, akinek meg erre nem futja, az bármelyik tv adón kiteregetheti szennyesét, a műsorvezető majd segít kifeszíteni az újabb szárítókötelet.
A Nap reményvesztetten ontja ultraibolya sugarait, némelyek arcbőrének vastagsága megadásra készteti és tehetetlenül nézi amint egyre tornyosulnak a sötét felhők a jövő egén.
Mikor fújja már el a mindannyiunkban végbemenő változás szele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése