A romániai nyugdíjasok utolsó reményszála Băsescu kapitány és legénysége kezében van. Miért sápadtak el? Jaj, mert saját döntéseiket kellene megvétózniuk. Igazuk van, ha a fogadóirodákban egy fityinget tennénk fel arra hogy szeretett vezérünk nem hagyja jóvá az újabb merényleteket szüleink, nagyszüleink ellen, esélyeink az elhunytnak csókkal való feltámasztásáéval lennének egyenlőek. A nyugdíjkorhatár elérése sem akármilyen kihívás, az adózás meg a legszebb az egészben.
Közeledik a tél és a nyugdíjasok (mi köze a nyugDÍJ kifekjezésnek a mai valósághoz?!) eldönthetik hogy az eddig is aprópénznek beillő DÍJ maradékával (ami nem ajándék, hisz dolgoztak érte!) egy kevés élelmet vagy méregdrága gyógyszert vásárolnak, netán a számlák egy részét törlesztik. Ennyi embertelenséget még Dante poklában sem találni (ott az út legalább jószándékkal van kikövezve). Valószínű honatyáink elérik a várt eredményt és jövőtől jóval kevesebb nyugdíjat kell majd fizetni, ebben segítik Közöny, Stressz, Betegség, Hideg, Éhség, Végső Elkeseredés szövetségeseik.
Politikusainkat húsz éve szidjuk, de ne feledjük, megérdemeljük őket és nemcsak azért mert mi (nem) választjuk, hanem elsősorban azért, mert Közűlünk valók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése