Érdekes figura ez a kis mitugrász papagáj, amint a Kapitány vállán ijedten pislogva szemüvegét igazgatja, buggyos matróznadrágjában. Tegnap már ötödször kapta el sikeresen a fejét Damoklész kardja elöl, természetesen ezúttal is viszkinyelő Ura húzta ki a sza…a csávából. A legénység szófogadóan csücsült a fedélzeten a parancsnak megfelelően, patkányok módjára lapítva, beleértve a Tarkó Méla vezette Tulipános Kaméleonokat is. Csak a Papagáj térdeinek kocogását lehetett olykor hallani, miközben feszülten figyelte, nem tartja-e mégis be az ellenzéki legénységnek adott szavát némely matróz, beállva a narancssárga gatyások gaztettei fölött pálcát törők sorába. De végül megnyugodva sóhajtott föl, majd váltott át rögtön pimaszba, mert a gumigerincűek hada a várakozásoknak megfelelően nem változott ostorrá (hisz az szarból nem fonható), mosolyt erőltetve pofájukra, jéghideg ujjakkal kapaszkodtak görcsösen a hízott hátsójukat melengető bársonyszékükbe. A hajófenékben tüntető rabszolgák csalódottan vonultak vissza fülkéjükbe, a Papagáj boldogan hajtogatta hogy „Győzőcske hülye” , az ellenzékiek újabb köteg pálca gyűjtéséhez láttak, a legénység pedig visszatért a Kapitány fülkéjébe osztozni a Kikötőből nemrég kölcsönzött aranyakon, amelyekért foglalóként a rabszolgák bőrét ígérték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése